Elnézést kérnék mindenkitől, aki kereste a blogomat, de túl sok újdonságot nem talált rajta, ugyanis az történt, hogy anyaszerverünk, az Önökért Brókerház szervere kissé lehalt egy agresszív szkriptnek köszönhetően, s így a blogmotorom is hatástalanná vált, még csak belépni se tudtam, úgyhogy úgy döntöttem, határozatlan időre, de tavaszi szünetre küldöm a blogomat. Nos, ennek a kényszerszünetnek ezennel véget is vetek, bár nem mondhatnám, hogy túl sok publikus újdonságról tudnék beszámolni az idetévedetteknek. Mondjuk csak annyit, hogy lassan elindul a progresszió útján Laci barátommal tervezett online blogunk, de persze még nem tudom megmondani, valójában mikor is indítom el. Reméljük, hogy a vizsgaidőszak végén be lehet izzítani egy jó kis nyári próbaidőre.
Mert hogy megint itt vannak a vizsgák, alig estem túl az első féléves vizsgáimon, már is itt van a második. A gyakorlati jegyeimmel idáig jól állok, a fontosabb tárgyakból majdnem mindenhol kiválóan megfeleltet kaptam, az első nagy falat pedig a hónap végén várható, akkor vizsgázom ugyanis Római jog 2-ből. Júniusra marad még az államtan, a két jogtörténet tárgy, statisztika, illetve a kánonog vizsgám, reméljük mindenféle UV-k nélkül sikerül majd abszolválni a dolgokat. Egyébként pont ma gondolkodtam el azon, hogyha ennyire vészesen közeledik a június, akkor jönnek az EP választások, no hát az is egy érdekes szavazás lesz. Jelen pillanatban ugyanis még nagyon bizonytalan vagyok abban, hogy kit támogassak, illetve hogy egyáltalán támogassak-e valakit, ugyanis egyik lehetőség se tudja teljes mértékben kielégíteni az elvárásaimat, mindenhol olyan generális zűröket érzek, amiken nehéz volna csak úgy átsiklani. Kihagyni a szavazást nem fogom, elvem, hogy a népképviselet arra való, amire kitalálták, mindenkinek kutya (és állampolgári) kötelessége lenne elmenni, s legalább egy érvénytelen szavazatot leadni, hiszen az is jelent valamit. Be kellene vezetni az üres szavazatok rendszerét itthon; csak úgy egyszer kipróbálnám mi lenne akkor, ha a szavazólapon lenne egy “egyik pártra sem szavazom, mert nincs kire” opció. Persze ez csak egy vicc, de azért eljátszottam a gondolattal, hogy milyen eredménnyel zárulna a választás, ha ilyen is lenne benne.
Számomra egyértelmű, hogy se az MSZP-t, se az SZDSZ-t nem tudom támogatni. Bár szerintem Magyarországon a legtöbb ember a mozaikszavak rövidítéseivel egyetért, tehát aki normális módon gondolkozik, az szociálisan kellőképpen érzékeny, és emellett van annyira liberális, amennyire egy európai embernek lennie kellene, de ez önmagában túl sokat nem jelent. Az MSZP utóbbi hétéves kormányzása után azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy miért nem fogom támogatni őket, az SZDSZ pedig végképp leírta magát még a saját választói előtt is a jelenleg is futó, szélsőjobb-ellenes plakátjaival, amelyeken ráadásul rendre olyan fotókat használtak fel, melyekre nem terjedt ki a licensz, tehát a cég, akitől ezeket a képeket vásárolták, konkrétan kiköti azok értékesítésénél, hogy vallási vagy politikai célokra nem lehet őket alkalmazni. De persze még ha csak ez volna a legkisebb gond! A plakátok csúsztatóak, szerintem a jóérzésű embereket felháborítja, nem hogy azokat, akik “csendes” támogatói a Jobbiknak.
Az SZDSZ óriási hibát követ el a Jobbik ostorozásával. Nem csak azért, mert ez az egész korteshadjárat szánalmas lábakon áll, hanem mert a negatív kampány csendesen, a háttérben ígyis-úgyis a Jobbikot fogja támogatni, akiknek vidéken is egyre nagyobb a támogatottságuk, nem úgy mint az SZDSZ-nek, akinek szinte már nem is mérhető. Gusztos Péter gyalázkodásai a parlamentben mindenről szólnak, csak nem az SZDSZ állítólagos liberális politikájáról; tolerancia küszöbük olyan magasan van, hogy az olyan szélsőséges véleményeket, mint amit a Jobbik is képvisel, már nem bírják elviselni. Fröcsögni persze muszáj, különben nem lesz meg az az 5%. Egyébként meglepőek az SZDSZ javaslatai; sokadszorra játsszák ki már az untig skandált rasszizmus-kártyát, épp azon fáradozik ez az egyszázalékos párt, hogy a holokauszttagadás (vagy inkább holokauszt-tagadás) csakúgy mint néhány európai országban, hazánkban is büntetendő legyen. Volna pár észrevételem.
- Aki a holokausztot tagadja, az egy buta barom állat. Szó szerint tessék ezt venni, minden hungarista felháborodhat, aki van olyan buta, hogy azt mondja, nem volt holokauszt…
- …ugyanakkor a legtöbb buta ember nem a holokausztot tagadja, hanem arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy a holokauszt eseményei, statisztikái, számadatai túlzóak, illetve, hogy az elhurcolt zsidók (és legalább ugyanennyi nem zsidó, cigány, meleg, stb!) halálát nem azok az eszközök okozták, amelyeket a történészek hirdetnek.
- Még mindezek ellenére is, egy liberális embernek, pláne ilyen szélsőségesen liberális embernek, maximálisan a szólás- és véleményszabadság mellett kell kiállnia: MINDENKINEK joga van önnön butaságához. Aki szerint nem volt holokauszt, az csak egy buta segg, akit iskoláztatni kellene, aki pedig revizionista, annak pedig a véleményét meg kellene hallgatni, és erős bizonyítékokkal kellene szembesíteni az igazságnak hitt dolgaikkal, nem pedig tekintélyelvű módszerekkel, egyszerűen csak úgy karcerbe záratni, mert nem úgy gondolkodik, ahogyan azt mi elvárjuk. Ennyi erővel ugyanis egész Törökországot börtönbe kéne dugni, mert tagadják az örmény népírtást, jópár magyar történészt a Csillagba kéne zárni, mert azt mondják, nem volt Tatárjárás (nesze neked actio radius-elmélet), és még sorolhatnám.
Mi következik ebből? Az SZDSZ mással nem tud, nem is bír szavazatot szerezni, csak azzal, ha olyan kisebbségek, szélsőségek érdekeit képviseli, akik lehet hogy nem is kérik meg rá. Például számos homoszexuális ember él ma Magyarországon, aki nem ért egyet az SZDSZ melegpolitikájával, de ugyanígy előjöhetnénk az oktatás- és egészségügyi politikájukkal is, melyek hasonló toleranciával és megértéssel fordulnak a választók felé. Ha mást mondasz, mint amit megengedünk, irány a kamra. Az SZDSZ ezzel a retorikával semmivel sem jobb, mint a Jobbik.
Akkor vegyük szemügyre a Jobbikot. Jelen pillanatban a Jobbik szeretne a jobboldalból kiábrándult, nemzeti konzervatív szavazók alternatívája lenni, mivel a MIÉP már egy döglött párt, a FIDESZ pedig nem ad elég támpontot ennek a rétegnek, ezért a Jobbik kiválóan meglépte, amit meg kellett lépnie, joggal akarja kitölteni a MIÉP megüresedett pozícióját. Természetesen össze sem hasonlítható a két párt, mert míg a MIÉP egy párt szétszakadásából jött létre (az MDF 1993-mas halála, melyből keletkezett az MDNP és a MIÉP) és alapvetően nyíltan rasszista, irredentista nézeteket vallott, addig a Jobbik kínosan ügyel arra, hogy a prominensei csak lazán mondjanak csúnya dolgokat, s bár a háttérudvarukban van a Kuruc, na meg a Gárda egyik része, alapvetően nem vállalnak szoros közösséget velük.
Na meg ott van az ütőkártyájuk; Morvai Krisztina. Megvallom őszintén, nagyjából két éve, amikor Morvai feltűnt, még nagyon szimpatikusnak találtam, egy a saját közegéből, gondolkodásából kiábrándult, erős igazságérzettel megáldott nőt láttam benne, akit felháborítottak az igazságtalan októberi események - amelyek alatt még mindig a FIDESZ gyűléséről hazainduló tömeget értem, ők ugyanis nem autót borogatni mentek ki, az egyetlen bűnük csak annyi volt, hogy meghallgatták Orbán Viktort, többüknek a szemét kilőtték, s még sorolhatnám, ezzel foglalkozott a büntetőjogász Morvai. Ugyanakkor Morvai hamar betársult a Jobbikkal, itt-ott megjelent Gondáék társaságában, szélsőséges prominenseket védett tárgyalásokon, s még ezzel se lett volna semmi baj, de a kiállása kezdett antipatikussá válni. A kezdetben még szellemes magunkfajtázása hamar idegesítővé vált, retorikájának visszatérő eleme az SZDSZ gyalázása, érdemleges párbeszédet már jó rég óta nem hallani tőle. Szomorú, persze ettől még nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy bekerüljün az EP-be.
De a Jobbikkal másutt is bajok vannak. Novák Előd bomlasztó tevékenysége, a kopogtatócédulás balhé, amit most megint elkezdtek, illetve a rendre iskolázatlan, buta vezetőség, kezdve Vonától egészen Szegedi Csanádig bezáróan. Komolyan ilyenekre akarjuk alapozni a jövő konzervatív, radikális jobboldalát? Mert ez annyira komolytalan így, hogy nem csodálkozom azon, hogy már a nemzeti oldalon is óriási a széthúzás, az általam például oly élesen kritizált Zöld Párt is ennek a szelein akart elevezni a képviselőségig. No persze nem sikerült nekik, köszönhetően a Jobbik perlési politizálásának, ami pedig az utolsó, a poharat teljesen betöltő eleme annak, amit kifejezetten utálok a Jobbikban.
És mi a helyzet a FIDESZ házatáján? Őket tudom a legkevésbé komolyan venni, néha nagyon felhúznak az ostoba szövegeikkel, például az előbb is emlegetett holokauszt-problémát ők is támogatnák. Hol vannak azok a fiatal jogászgyerekek, akik a rendszerváltozáskor olyan keményen megmondták az igazat? Megmondom: sehol. A legjózanabb, legnormálisabb prominensek már rég az EP-ben vannak (mint Szájer), vagy már teljesen eltűntek a színről. A reszli pedig annyria vegyes, hogy az embernek válogatni sincs benne gusztusa. A legtöbb ember azonban eléggé jogosan a kormány alternatíváját látja benne, azt a csoportosulást, akiken keresztül meg lehet mondani a jelenleg is regnáló hatalomnak, hogy elegük van abból, ami Magyarországon folyik. A FIDESZ igazi erőpróbája azonban nem júniusban, hanem az országgyűlési választásokon lesz: ott fog kiderülni, mire képes a jobboldal. A szememben így tehát nem túlzottan szimpatikusak.
És ott van az MDF. Akik még mindig királycsinálóknak hiszik magukat Bokrossal, Ibolykával, Habsburg Györggyel (aki egyébként ha nem volna Habsburg, nem lenne semmivel se több bármelyik vidéki politikusnál). Vicc az egész társaság, bár Herényi nyilatkozatait rendszerint meghallgatom, na de nem azért, mert olyan jó dolgokat mondana. Jókat derülök azon, ahogy próbál szimpatikus lenni, hogy ő Rejtő regényekből készült hangoskönyvet hallgat, meg hogy Milton Friedman gazdaságpolitikáját követi az MDF (muhahaha). Komoly ember nem voksol rájuk, maximum az, akinek elment a józan esze.
A többi pártnak a nevét fel se hozom. Ugyanis jószerivel esélyük sincsen bekerülni, meg valahogy az ilyen hippi-humanitárius-zöld, de azért a technokrata Soros pénzeit élvező alakulatok helyzetéről felesleges volna bármit is nyilatkozni. Az ő idejük majd később jöhet el (sajnos). Úgyhogy ez a nagy büdös helyzet; jelenleg agyalok azon, hogy mi legyen júniusban. Végleges döntést ugyanis nem hoztam még, sőt, kopogatócédulát se adtam le…