l3v3e

Rájöttem, hogy az utóbbi időben talán túl sok volt a szakértés meg a filozofálgatás ezen a blogon. A nemrég elhunyt John Updike egyébként hülyeségnek tartotta a blogolást, azt mondta, teljesen felesleges és értelmetlen, szennyezi az írást - bár végülis mit várjon a blogger egy kicsit koros írótól, aki csak tintapacákkal tudta elképzelni az írást. Én meg már egy modern társadalom ivadéka vagyok, négyévesen ott ültem a gép előtt, s bár szeretem a kézzel fogható dolgokat, de nem tudnám magamat elképzelni amint könyvet írok klaviatúra nélkül, csupán a puszta kezeimmel. Bloggerkedni pedig nehéz dolog. Nehéz egyrészt fenntartani az érdeklődést, mind az olvasó, s ugyanígy az író oldaláról is, hiszen egyszercsak elfogy a lendület, ez amolyan színuszos dolog, le-föl mozog, hol erőre, hol unalomra kap az író ember, hol elveszti a pennáját, hol megtalálja. Ciklikus válságokat él tehát meg az író ember is, és ez igazándiból nem is olyan meglepő. Azonban egy dologban tényleg ludas a blog; összes gondolatodat elpuskázod egy helyen, nem írsz prózát, s a verseid is kockulnak egy idő után. Nehéz korrekten és előremutatóan jól írni, mert hát én is elvesztettem már az izgalmas írás képességét, már ha egyáltalán volt ilyenem. Mindig valami újban gondolkodom, viszont nincs kedvem és akaratom se másnak az üvegharangjába beletörni. Miért én borítsam fel, törjem el? Ugyan már.

Az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (azaz az AMPAS) 1929 óta osztja ki az Oscar-díjakat a legjobb filmek alkotóinak és szereplőinek több kategóriában. A díjakat látványos gála keretében osztják ki minden év februárjában, melyet a legfontosabb csatornák egyenes adásban közvetítetenek, de gyakorlatilag nincs olyan médium, amely ne emlékezne meg erről a jeles eseményről - de magát a gálát is több hónapnyi felhajtás előzi meg, egyesek pedig a legrangosabb filmművészeti elismerésként emlegetik. De vajon tényleg így van ez? Valóban a legrangosabb esemény az Oscar-gála, és a nyertes filmek tükrözik-e a kritikusok döntő többségének véleményét? Ér-e annyit ez a díj, hogy heves viták tárgya legyen, s hogy a filmrajongók mintegy cáfolhatatlan és oszthatatlan forrásként hivatkozzanak rá?

A legelső díjkiosztón a szobornak még neve sem volt, s bár több anekdota is napvilágot látott már arról, hogy miért is nevezték el Oscarnak, a legvalószínűbb és a legelfogadottabb teória szerint Margaret Herrick, az Amerikai Filmakadémia könyvtárosa első munkanapján a házat végigjárva vette szemügyre az aranyszobrokat, majd megállapította, hogy a figura hasonlít Oscar bácsikájára Texasból. Így 1931 óta gyakorlatilag az összes médium Oscar-díjként hivatkozik rá, holott hivatalosan sosem volt ez az elismerés neve. A díjátadó oly nagy bevételi forrás, hogy a három-négyórás ceremónia egészében előre fedezi az Akadémia éves munkáját, ennek tudatában pedig egyáltalán nem meglepő, hogy a sztárok egyik legfelkapottabb eseménye ez az este, hiszen már a gála előtti hetekben a bulvársajtó arról regél, ki milyen ruhában feszít majd az eseményen. Azt hiszem, teljes nyugodalommal kijelenthető, hogy az Oscar-díj az egyik legtúlértékeltebb médiaesemény, az utóbbi tíz-tizenötévben pedig szinte minden addigi jelentőségét elvesztette, sőt, talán ortodoxabb megfogalmazás volna, ha azt mondanám hogy már igazából előtte sem volt sok neki. De mire ez a rosszmájúság ezzel a díjjal kapcsolatban? Vegyük sorra a pontokat, példák sokasága támasztja alá az ellenoldal véleményét.

Az aranypolgár, Orson Welles egyik legnagyszerűbb filmje bár nominált volt 1941-ben, mindössze csak forgatókönyvéért kapott elismerést, a filmet nem jutalmazták a legrangosabbnak számító kategóriában, mindez egy befolyásos mágnásnak - W. R. Hearstnek - köszönhető, aki a későbbiekben Wellest nem hagyta igazán érvényesülni a filmes világban, csak azért, mert Welles eléggé negatív portrét festett (feltételezhetően) róla az előbb említett filmjében. Az Amerikai Filmintézet száz legjobb filmjét felsoroló listájának első helyén áll az Aranypolgár. De Hitchcock is megjárta a magáét, a Psycho-t jelölték, de nyerni nem nyert - a Psycho máig a rendező egyik legelismertebb alkotása, filmnyelvi újításai pedig a mai napig meghatározóak. De talán sokkal nagyobb félrenyúlás, hogy Hitchcock az egyik legújítóbb filmjéért (melynek képi világa még mai szemmel is zseniális, gondoljunk csak a tériszony bemutatására), a Szédülésért (Vertigo) nem kapott Oscart. A remény rabjaira úgy emlékeznek, mint a 90-es évek egyik legnagyobb filmje, s bár több kategóriában jelölték is, a szobrot nem kapta meg. Ugyanebben az évben a Ponyvaregény is elbukott a nomináltak között, holott ennek (pop)kulturális és filmtörténeti hatása is jelentős, Tarantino szokatlan látásmódjával szinte berobbant a filmművészetbe. De ott a Tizenkét dühös ember, Óz a nagy varázsló, Káosz (Kuroszava: Ran), Volt egyszer egy vadnyugat, A taxisofőr, 2001: Ürodüsszeia, Apokalipszis most, Nagymenők, Mementó, Dark City, Mulholland Drive, A John Malkovich menet, s a lista még folytatódik - nagyon hosszú.

Ehelyett az Oscart mindig odaadták azoknak a nőknek, akik a legjobban alakítottak kurvát. Charlize Theron csak a tizedik a sorban, Anne Baxter, Claire Trevor, Donna Reed, Jo Van Fleet, Dorothy Malone, Elizabeth Taylor, Jane Fonda, Mira Sorvino - ők mind ugyanezért kapták meg az elismerést. Talán nem is meglepő ennek fényében, hogy 1999-ben Trey Parker és Matt Stone, a South Park alkotói Jennifer Lopeznek és Gwyneth Paltrownak öltözve jelentek meg a gálán, ezzel is jelezve a díj komolytalanságát. Oscart nem is nyertek. Jelölésekben a Mindent éváról vezet, tizennégy kategóriában szerepelt, s ebből hatot el is vitt, egyébként pedig a Titanic vezet tizenegy Oscarral, osztozva a képzeletbeli dobogón a jóval korábbi Ben Hurral. Mindezek mellett pedig a Gyűrűk ura trilógia harmadik mozija, a Király visszatér pedig tizenegy szobrot vitt haza, abban pedig az egészséges filmízlésű is egyetérthet, hogy ennyire nem volt jó az a film.

De mi alapján ítélik oda az Oscar díjakat? A Filmakadémia 5829 tagja szavaz a nominált filmekről, de magáért a jelölésért is óriási harcot vívnak a stúdiók. De mi alapján ítélik oda az Oscar díjakat? A Filmakadémia 5,829 tagja szavaz a nominált filmekről, de magáért a jelölésért is óriási harcot vívnak a stúdiók, mivel marketingszempontból nagyon erős címszó azzal eladni egy filmet, hogy akár csak jelölték a díjra - hát még ha nyernek is! Pedig miben több vagy kevsebb hatezer ember véleménye más díjakhoz képest? A többi jelentős díj, mint a BAFTA vagy az Arany pálma, Ezüst medve, mind szakmai szempontok alapján ítélik oda ezeket a díjakat, s bár a politika ott is megjelenik, valamennyire az aktuális ítész-testület véleményét tükrözik a kiosztott díjak, s nem akarják azt sugallni, hogy az ő véleményük az egyetlen és megcáfolhatatlan, mivel az Oscar már rég erről szól. Nem egy emberrel beszéltem már aki az Oscarokkal jött elő, ha filmek minőségéről esett szó. Sok olyan is van, aki szinte rajongóként áll ki valaki mellett, hogy azok a gonoszok még sosem adtak neki Oscart, illetve érthetetlen szőrösszívűként figyelem Heath Ledger esetét is, nem vagyok képes felfogni, mire ez a felhajtás körülötte. Zseniális alakítás volt Jokert odatenni a vászonra, ennek megfelelően nominálandó a címre, ugyanakkor voltak más színészek is az utóbbi évben, akik megérdemelhetnék ezt a díjat, ráadásul úgy érzem, hogy pont a halála teszi ezt az elismerést számára jelentéktelenné. Mármint Ledger számára, hiszen már meghalt - nem rajongom a posztumusz díjakért.

Ez a hatezer ember a jelölést követően mindenféle ajándékot, DVD-t kap a gyártó stúdióktól - többször is próbálták már mindezt megszüntetni, persze hiába. Az Oscar tehát nem csak a netes fájlcserélést segíti elő a screener dvd-k másolása folytán, de még meg is vesztegetik az ítészeket mindenféle ajándékokkal, így tehát mindenki számára busásan jövedelmező biznisz kiostani az Oscart. Ez mind rendjén van, egy jó kis show, amit felkapnak a tabloidok, lehet róla beszélni a bulvársajtóban, na de miért is nevezzük ezt a díjat egy és oszthatatlan forrásnak? Miért számít az ő nevük garanciának egy film értékelésekor? Nézze mindeni az Oscart, de vonja le belőle a megfelelő következtetéseket, ha tényleg a szavazatokon múlik, akkor is több mint valószínű, hogy néhány százon, esetleg néhány darabon dőlhet el, kihez kerül ez a díj, nem véletlen hogy a konkrét adatokat utólag már sohasem tudjuk meg, a szavazás minden tekintetben titkos, így nem is árulnak el róla semmit.

Nem a filmkedvelőket akarom bántani, bár én az utóbbi időkben elpártoltam Hollywoodtól. Unalmasak és nézhetetlenek a filmjeik, egyre kevesebb az önálló ötlet, mindenütt csak adaptáció és (sok felesleges) folytatás, úgy tűnik a filmezés is egyre butább szórakozássá válik a tengerentúlnak köszönhetően. Talán ezért is olyan üdítő a bollywoodi Gettómilliomos, ez szokatlan azoknak akik még nem láttak bollywoodi filmet. Hát talán ebben az évben nyerjen olyan, aki meg is érdemelné, az In Bruges kapjon legalább egy oszkárt a legjobb forgatókönyvért, a háborgó rajongók pedig kapják meg az övéket Heath Ledger helyett… sic transit gloria mundi!

Hogy mi köze a címnek a szöveghez? Körülbelül annyi, mint a kopasz énekesnőnek az énekléshez. Semmi. (Bár Ionesco legalább humoros.) Jelentem ma majdnem megpusztultam az időjárás által. Jelentem ilyenkor kötelező volna forralt bort osztogatni a városban. Jelentem igazságtalanság hogy akkor van ilyen borzadály idő, amikor már jönnie kellene a melegnek. Stop. És ráadásul az emberek sem normálisak. Stop. Felszálltam a metróra, előttem egy akciómama fellökött egy anyukát a kisgyerekével, mert ő kéremszépen le akar ülni. Stop.

Aztán a Stadionok megállónál találkoztam egy falka gárdista-jobbikistával, akik éppen a megkéselt sportolóról emlékeztek meg. Minden ellenszenvem ellenére a demonstráció jelentősége tagadhatatlanul nagy: a cigányügy nem cigány ügy, a cigány bűnözés cigánybűnözés? Már megint nagyon jó a kérdés, csak éppenséggel a válasz pocsék. Mellesleg Draskovics elvtárs észrevette magát, a napok óta tartó álszentkedés után végre bejelentette, hogy a képmutatás nem mutat előre, semmiképp sem szabad szemet hunyniuk bizonyos nemzetiségek lázítóan aljas cselekedetei fölött. Ehhez persze majdnem öt napnak kellett eltelnie, azt hiszem erre mondják; bravó elvtársak. De mitől hipokrita ország Magyarország? Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a nyilván kell tartani a bűnelkövetők etnikumát, mi több, Amerikában a legtöbb filmben a drogkereskedők latínók és feketék, egyszerűen csak azért, mert ez így van. Nem csinálnak tabutémát egy olyan létező társadalmi problémából, amin változtatni kellene, nevezetesen amikor évekkel ezelőtt az egyik kereskedelmi televízióban a cigányok életét parodizáló műsort sugároztak, napokon át harsogott a sajtó, az ORTT pedig azonnal özönvizet küldött a csatornára, fekete képernyőzés, társadalmi munka, sok-sok közreklám, a vicceskedni merő társaság pedig egy időre lehúzta a rolót. Mindezt miért? Mert pellengérre állították a bűnöző életmódot, amit elnézni még elnézhetünk, de elismerni, sőt, a létjogosultságát elfogadni konzekvens szociológiai tényként, az egyszerűen nem állapot. Ugye, kedves “liberálisok”?

Magyarországon rasszizmus kimondani azt a szót, hogy cigány, voldemorti szófordulat zsidókról egy szót is ejteni (akár csak kultúrális szempontból), olyan nyelvpolitikai kontrollt gyakorolnak a társadalom felett, amit tisztes demokráciában nem lehet elnézni. Az angol adatok azt mutatják, hogy a ködös Albion lakosságának 9%-a fekete, de a börtönök 29%-át szintúgy ők teszik ki, amiben az angol sajtót csak az aránytalanság, nem az etnikai különbözőségek kiemelése zavarja. Úgy érzem mintha kicsit más volna a szemlélet odaát, mint itt. Egyébként egy dolog van, ami kicsit böki a szememet, a miskolci rendőrkapitány egy szóval sem említette a cigánybűnözést, még csak halovány utalgatásokat se tett rá. A Népszabadság másnap azért elkezdte a műbalhét és a hisztit arról, hogy mennyire mélyíti majd a magyarok és a romák közti feszültségeket ez az esemény, és hát dörög az ég és szakad a föld. Szükség lehet etnikai elkülönítésre statisztikai okokból, de ennek szigorúan egy bizonyos célt kell szolgálnia: a prevenciót. Mert hogy a rendőrkapitány is erre hívta fel a figyelmet, hogy mintha mostanság az erőszakos utcai bűncselekményeket csak cigányok követnék el. Erre borult az egész bili, már megint kezdődött a műbalhé a legelejétől: rasszistákról, fasisztákról, gonosz gárdáról, s még sorolhatnám mikről regélt a sajtó. Könyörgöm, arányokról beszélünk, van magyar bűnözés, sőt magyarbűnözés is, de cigánybűnözés az nincsen?

Egy dolgot jegyeznék meg csendben. A bűnelkövetők etnikai hovatartozása a mai igazságszolgáltatásban pozitív diszkrimináció tárgya; a statisztikák azt mutatják, hogy az elkövetők önként vállalják cigányságukat, mert az általános bírói gyakorlat szerint ez - legalábbis jelenleg - enyhébb ítéletet jelent. Kedves sajtó, kedves liberálisok, kedves jobbikosok-gárdisták! Mindenki vonja le a konzekvenciákat. A megfelelőeket. De legfőképpen a bűnözőknek kellene rájönniük, hogy ezt be kellene fejezni.

Múlt héten lezárult a vizsgaidőszak, egyszerűen csak a lustaságomnak köszönhető, hogy eddig nem írtam róla (meg másról) egy sort sem a blogomban, ugyanis történetesen kikapcsolódtam a vizsgák után először, s ez nagyjából a barátokkal való sörözésben és az itthoni nonstop döglődésben (filmnézés, olvasás) merült ki. Viszont gondoltam ideje megtörni a csendet és írni valamiről, úgyhogy íme egy kis félévértékelés.

Read more »