A minap fedeztem fel az interneten a Zöld Párt hivatalos programját, melyet a szervezet egyetlen nyilvános arca, a polgárpukkasztó világhadjáratairól is ismert Tomcat jegyez. Mielőtt még bármely szimpatizánsuk a nyakamnak ugrana, hangsúlyoznám, hogy nem a személyekkel van bajom, mintsem az ideológiával, egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy mit mondanak azok az emberek, akik lassan két éve gerjesztik (és ez most lehet pozitív és negatív jelző is) a kormányellenes közhangulatot, hiszen eddig semmiféle kézzelfogható programot nem kaptunk tőlük, maximum csak a Jobbiktól láttunk hasonlót, ők már megint hozták a formájukat, előrukkoltak a Szent Korona Tannal, meg a többi untig skandált marhasággal. Nyilvánvalóan minden részletére nem leszek képes kitérni, mivel - és ez lehet akár pozitívum is - ez a program alapvetően a legtöbb fajsúlyos témára kitért, azzal a kis szépséghibával, hogy én még mindig csak a marketingszövegek pufogtatását fedeztem fel benne, na meg azt, hogy ez az első plakát, amelyen Tomcat nem gyakorlóban és acélbetkósban tetszeleg. Elöljáróban mondjuk úgy, hogy kicsit több negatív dolgot is be kellene vállalniuk, hogy egy ilyen program hiteles és sikeres legyen, nem lehet csak a szépet és a jót ígérni az embereknek. Mert ugye az elsőszámú bizonyíték a populizmusra mindig csak az ígérgetés. Mivel egy témában sem nevezhetem magamat szakembernek, de mivel ők sem, ezért azt hiszem egál az én véleményem az övékkel, sőt, bármelyik internetezőével szemben. Ez csupán egy vélemény, én meg úgyis egy hat ember által látogatott blog vagyok az interneten, ha valakinek nem tetszik, lapozzon tovább egy másikra. Nem én fogom megváltani a világot, de véleményem természetszerűleg ettől még lehet. Elsőre úgy gondoltam, hogy az igazságügyi programot, vagy ahogy ők nevezik, reformot fogom górcső alá venni. Éppen elég lesz ez is…
Bárki, aki az elmúlt húsz évben találkozott a bírósággal, megerősítheti, hogy a jelenlegi igazságszolgáltatási rendszer csaknem működésképtelen. A korrupció látható mértékben elárasztotta, és feladatát már csak korlátozottan képes ellátni. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az elmúlt évek politikai kirakatperei, a diszkrimináció látható jelei, az egyes ügyek aránytalan felnagyítása vagy bagatellizálása. Polgári jogunk zilált, és az átlagember számára átláthatatlan, ellentmondásos, a büntetőjog területén pedig egyre inkább a bűnözők védelme kerül előtérbe. Általános és átfogó rendszerváltás szükséges az igazságügy terén is. A törvények irányelvek legyenek, ne kössék meg a bírók kezét. Szabadulnunk kell a törvénygyártás sablonjaitól, amelyek minden egyes esetben a bíró kezére játszanak úgy, hogy az nem egy magas, magától értetődő jogot gyakorol, hanem csak mérlegelés nélküli merev technikát hajt végre. A törvények nem alapulhatnak azon a nézeten, hogy van elvonatkoztatott, a közfelfogástól teljesen független jog. A törvényhozó és a bíróság nem helyezheti az értelmi elvonatkoztatásokból eredő önkényt a valódi jog helyére. A törvényeknek a társadalom védelmét kell szolgálniuk, nem pedig a bűnözőkét, és nem is homályos, idealista elképzeléseket. A bíróság nem kísérleti terep.
Ez megint egy jól hangzó kampányszöveg. Üres és semmitmondó. Mi számít aránytalan felnagyításnak, vagy bagatellizálásnak? Kicsit erős szavak ezek, egy jogásztól is annak gondolnám, hiszen országos szinten így átlátni az igazságszolgáltatás, és intézményeinek helyzetét, kissé nehéz dolog egy szakember számára is, noha azt elismerem, hogy az igazságszolgáltató és a végrehajtó hatalom néhol igencsak összefonódott a múltban, ez kétségtelen. De mitől menne ez másként egy esetleges első Tomcat-kormányban? Kirakatperek mindig vannak, egyesek szerint már a Tánczos-ügy is az volt, 1998-ban, sőt az októberi események perei is azok voltak, sőt a Budaházy ellen indított “alkotmányos rend megdöntésére irányuló cselekmények előkészítése” is egy buta, ócska, a diktatúra időszakaira emlékeztető húzás volt a kormányközeli ügyészek részéről. Nyilvánvaló, hogy az ország minden, a demokratikusságát jelentő tulajdonságát egycsapásra elveszítette volna, ha marasztaló ítélet születik. De nem történt meg, ettől függetlenül tény, hogy ilyet egy országban nem lehet csinálni, nevetséges, hogy a BTK egyáltalán ismer ilyen kategóriát. Törvények irányelvek legyenek? Ezt nem egészen értem, a jogban ma is vannak irányelvek. Már a Római jog is ismerte a szigorú jog (ius strictum) fogalmát, véleményem szerint nagyon nehéz körülhatárolni, hogy mely fogalmak és kategóriák azok, melyeknél a jogot, mint a leírt betűt kell 100%-osan kell alkalmazni, és melyik az, ahol nem. (Jogbölcseleti téma ez már, a ius és a non ius-ról.)
Meg kell honosítani a bírói gyakorlatban a precedens fogalmát. Ma két azonos ügyet teljesen eltérően ítélhetnek meg a bírák, más-más helyen vagy más-más időben. Kötelezni kell a bíróságokat, hogy azonos körülmények között, azonos eredménnyel történt eseményeket azonos súllyal is vegyenek figyelembe, és ez ne képezhesse mérlegelés tárgyát.
Ez is teljesen jól hangzik, mert ugye a precedens fogalma az itthon nem ismert, de a bírák így is hivatkozhatnak korábbi esetekre ítéleteik során. Innentől kezdve gumicsont ez a precedens téma, hiszen ehhez a bírói jogalkotást kellene megvalósítani, ami meg Magyarországon elég nehézkes volna, hiszen nálunk az írott jog (ius scriptum) játssza a fontosabb szerepet. Attól nem lesz jobb egy jogrendszer, hogy precedens értékű ítéleteket alkot… eleve ehhez az kell, hogy ne legyen arra az esetre irányadó írott jog (ami azért az esetek 80%-ban megvan, ha meg nulláznánk mindent, akkor honnan lesznek precedensértékű ítéleteink?), az összehasonlított esetek között lényeges összefüggések legyenek (itt meg a kategóriák hibádzanak). Még nem vagyok jogász, elnézést az okoskodásért, de azért ezt, egy a jogtól még totálisan távol álló ember is beláthatja, hogy attól még, hogy más a jogalkotás szisztémája, maga a jogrend nem feltétlenül lesz szilárdabb. Nem beszélve arról, hogy nevesebb jogtudósok művei szólnak a precedensjog hátrányairól (Michael Trotter).
Helyre kell állítani a bűnözők jogai és kötelességei között felborult egyensúlyt. Nevetséges, hogy aki egy bűnöző támadásától megvédi magát, már készülhet is a börtönbüntetésre. Jogot kell adni az embereknek, hogy önmagukat, családjukat, vagyonukat akár fizikailag is megvédhessék, és ne attól kelljen rettegniük, hogy mi fog történni akkor, ha a betörő úr a bűncselekmény elkövetése közben véletlenül megbotlik a küszöbben. A bevált szlovák példához hasonlóan meg kell engedni, hogy az emberek akár a betörő sérülését okozó eszközökkel is megvédhessék otthonukat, termőföldjüket, magánvagyonukat, vagy éppenséggel magukat. Az utcai erőszak megfékezése érdekében engedélyezni lehet az önvédelmi eszközök vásárlását, viselését és használatát, amit Európában egyedül Magyarországon tiltanak.
Az önvédelmi részével egyetértek, az önvédelmi eszközök használatával nem teljesen. Bár tény, hogy illegalitásban több olyan fegyver is forgalomban van (pl. boxer, vipera), amit nem szívesen engednék az utcára. Ellenben a magántulajdon védelmét teljes mértékben támogatom, megváltozna a morál, ha lenne erre is lehetőségünk.
A megelőzés miatt vissza kell állítani a halálbüntetés feltételét a kirívóan súlyos, élet- és társadalomellenes bűncselekmények elkövetésétől való elrettentés érdekében. Ide tartozna az előre megfontolt gyilkosság és más, különösen brutális bűntettek, de emellett szóba jöhet még a fokozottan élet- és társadalomellenes bűncselekménynek számító keménydrog-kereskedelem, vagy akár a különösen nagy kárt okozó gazdasági bűncselekmények is. Ezek valódi súlyosságát nemcsak pénzben kell mérni, hanem a társadalom széles körében kifejezésre jutó morális hatását, a jogállamban való hit elvesztésének erősödését, és az egyes emberek ebből eredő anyagi ellehetetlenülésének okát, vagy az emiatt bekövetkező tragédiák és öngyilkosságok megtörténtének összefüggéseit is vizsgálni és értékelni kell.
A halálbüntetés nem “szerintemek” kérdése. 23/1990. (X. 31.) AB határozat szerint a halálbüntetés ellenkezik az alkotmánnyal. A természetjog szerint amúgy sincs az államnak joga élet kioltására, nem beszélve arról, hogy megváltoztathatatlan ítélet (ún. justizmord ítélet, melynek során a halálraítéltről bebizonyosodik, hogy ártatlan volt), illetve a halálbüntetésnek, vagy egyáltalán nincs, vagy csupán csekély az elrettentő, visszatartó hatása, illetve a halálbüntetés egyáltalán nem elrettentőbb, mint a hosszú időtartamú szabadságvesztés. Elég csak megnézni a statisztikákat, elég elrettentő számokat takarnak. Magánvéleményem pedig, hogy a halálbüntetés inkább megtorlás, mint büntetés, ami viszont egy modern jogállamban, már csak a humanizmus miatt is ellenezendő. Békeidőben pedig egyszerűen célszerűtlen.
A bírósági korrupciót visszaszorítandó, szigorú átvilágításra kell kötelezni a teljes bírói kart, és feltérképezni a társadalmi kapcsolataikat. Ne lehessen bíró az, aki politikai körökkel, bűnözőkkel, vagy gazdasági érdekcsoportokkal tart kapcsolatot.
Szép gondolat, csak totálisan megvalósíthatatlan. Döntsük el, hogy gépekkel, vagy emberekkel működünk együtt. Ha utóbbiakról van szó, akkor az ember gyarló, akárhány diplomája is legyen. Sajnos ez a bíróságokkal sincs másként, mindig vannak megkenhető emberek, úgy ahogy megkenő emberek is vannak. Szigorúan kell szabályozni, de azért az átvilágítás eléggé diktatórikusan hangzik. A politikai játszmák mögött ezernyi szálak mozoghatnak, s ez politikai rendszerektől független, ezeknek feltérképezését, kontrollálását kell megvalósítani, sokkal demokratikusabb megfogalmazás…
Meg kell szüntetni a parlamenti képviselők és más politikusok mentelmi jogának intézményét. A tényleges népképviselet és a valódi demokrácia jegyében lehetővé kell tenni az ország vezetőinek, a kormánynak, a közjogi méltóságoknak, a parlament tagjainak és az önkormányzati vezetőknek a tisztségükből való visszahívhatóságát, amit meghatározott számú aláírásgyűjtés útján bárki kezdeményezhet.
Ez megint csak a “jól hangzik” kategóriája. Egy olyan országban, ahol viccből ingyen sörért indítanak népszavazást valószínű, hogy egyik, másik párt emberei előszeretettel fognak mindenféle aláírásokat gyűjteni. Nem beszélve arról, hogy az aláírásozás, meg a többi korteshadjárat inkább a szélsőjobb eszköze, ebben a formájában pedig röhejes. Mentelmi jogról. Na ez már egy érdekes kérdés. Elvileg kétféle mentelmi jog létezik, az immunitás (sérthetetlenség) és az inviolabilitás (felelősségmentesség), előbbi a felelősségre vonás ellen, a másik pedig a magánemberként való felelősségre vonást jelenti. A mentelmi jogot fel lehet függeszteni, ebben az országgyűlés bizottsága az irányadó, mindkét jog egyébként egyfajta közjogi garancia arra vonatkozólag, hogy a képviselőket ne lehessen ad hoc jelleggel zaklatni, nagyobb hibát vétenénk annak megszüntetésével, mint életben hagyásával.
Ahogy látható, ez a program már egy elsőéves (pontosabban: kis szaros) egyetemista számára is enyhén szólva is, hogy úgy mondjam, több sebből vérzik. Tele van nagy szavakkal, meg kemény gondolatokkal, de ezek mögött sem szakmaiság, sem emberiesség nincsen, megint az a probléma, hogy jó kérdéseket tesznek fel, viszont a válaszok borzasztóak, és akkor még a közbiztonság javításáról szóló részt még nem is vettem górcső alá. Pedig az is megérne egy misét. Minden elégedetlenkedőnek mondanám, köztudott, hogy melyik oldalra húzok, és ha így nem elég közeli, akkor azt is tudja mindenki, hogy az nem bal irányú. Ennek ellenére elegem van már a magyarországi szélsőségeskedésből, mostanában az összes ilyen irányú kezdeményezés csak a cigányokig, zsidókig, egyebekig lát, egyszer talán valós problémákról is kellene beszélni, jelenleg mondjuk jobbnak látnék egy gazdasági tervet, éppenséggel aktuálisabb volna egy olyan országban, ahol úgy néz ki, negatív lesz a növekedés.