l3v3e

Read more »

Felteszem a kérdést, mi a baj a Turul szoborral, hogy ekkora felhajtást csapnak köréje? Demszky lebontaná - mint minden más értéket a városban - mert “ez alatt a jelkép alatt ezrek haltak meg”. Persze ez akkora demagógia, mint amikor huszonötmillió románnal riogatták az embereket, csak itt ugye megint elővették az aduászt, amivel mindig ütni lehet mindent: a rasszizmus-kártyát. És megint csak indokolatlanul, mert ez is csak ugyanolyan gumicsont, mint a többi, hogy legyen mire ugrani, hogy legyen valami, ami eltereli a figyelmet az amúgy problémásabb ügyekről. Demszky tehát megint belenyúlt a tutiba, ha éppen nem a liberális nagymamák kedvenceként, akkor a budapestiek és a veszélyeztetettek megmentőjeként tetszeleg. Mert hogy a turul az valami hihetetlen támadás a budapestiek ellen, maga az ízlésterror netovábbja. De hogy mi is az a turul? Mindenki csak beszél róla, folyik a vita meg a sok fröcsögés, és a kérdés immáron csak az, hogy ki üvöltözik hangosabban. Ugyanakkor a turulról, mint jelképről, történelmünk ősi alakjáról kevés szó esik, inkább csak folytatódik az oktalan ideológiai vita az egész hercehurca körül. Nemrég az indexen láttam egy videót, amikor a turulszoborért demonstrálókat megkérdezték, hogy mi is az a turul, illetve, hogy mi a célja. Eléggé meglepő válaszokat adtak, sajnos ez pedig az ellenoldal értelmi szintjét kérdőjelezi meg, nem is kicsit.

Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye, egyébként pedig a magyar eredetmondák egyik emblematikus alakja is egyben, tehát nemzeti jelkép. Egyes elképzelések szerint a turul sólymot, vagy kerecsensólymot takar, ugyanis ha etimológiáját kutatjuk, a turgul, togrul szavakhoz jutunk el, mely a török nyelvben vadászsólymot jelent. Pontosan persze a történészek sem tudják eldönteni, máig viták folynak arról, sast, avagy sólymot takar-e a turul elnevezés. A turul egyébként viszonylag sok helyen előfordul a magyar történelemben, legelőször Emese álmában, melyben a turul teherbe ejti az asszonyt, s megjövendöli a közelgő Álmos vezér születését. Ezt a történetet Anonymus tárja elénk Gesta Hungarorumában, a korabeli latin szöveg azonban nem pontosan turult, hanem ölyvet (astur) említ - ez persze máig vitáknak ad alapot, bár valószínűleg a krónikás megfelelő kifejezés hiányában fordította ölyvnek a madarat. A Képes Krónika viszont ismét héja-formájú madárról tesz említést, és előkerül Emese álma is, mely egy dinasztikus eredetmondának is felfogható, a krónikás szerint ugyanis Emese méhéből sebes patak fakadt (az ázsiai népeknél pedig a víz a hatalmat jelképezte), hogy ezzel jövendölje egy olyan hatalmas utód eljövetelét, “mely nem saját földjén növekedett meg”, tehát nagy hatalomra tesz majd szert idegen földön. Ezen eredetmondák tipikusnak mondhatóak, ezzel próbáltak a születendő utódoknak fényes jövőt jósolni, kvázi előre felmagasztalni őket. A turul harmadik megjelenése a magyarok levédi tartózkodására tehető, mikor a magyarok fejedelme egy madárról álmodott, mely megmentette a magyarok állatait az őket megtámadó sasoktól. Ekkor az álom szerint a magyarok fogták a sátorfáikat, és elindultak új hazát keresni maguknak, azt a hazát, amit Attila jelölt ki számukra, a gond csak annyi volt, hogy nem tudták merre vonuljanak tovább. A turul ekkor ismét megjelent, a magyarok pedig követni kezdték azt, amíg el nem érkeztek az új hazáig. Az álom után nem sokkal tényleg dögvész tört ki az állatok között, s az állatokat megzabáló keselyűkre egy turul madár támadt, megvédve ezzel a tetemeket a pusztulástól - erre a fejedelem felismerte az álmot, és követni kezdte népével az állatot. Ahol a turul eltűnt, ott tábort vertek, s ha előkerült, ismét utána indultak, így jutottak el Pannóniába, Attila földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt, soha többé nem látták. A kerecsensólyom egyébként valóban csak a Kárpátok vonulatáig fészkel, másutt már nem találhatunk ezekből a különleges állatokból. Ettől fogva a magyarok és az avarok kedvelt díszítő elemévé vált a turul.

Tótfalusi István szerint a “turúl” szó aztán lassan kikopott a magyar nyelvből, s a XIX. század végén illesztették be újra azt az akkori nyelvi újítások szellemében. Ennek egyébként további alapot ad a Wekerle-kormány regnálása, ugyanis a pénzszűkében lévő dualista ország magyar vezetői gazdasági és kulturális fellendülést akartak, így rengeteg pénzt szívtak le Bécsből az ezeréves évforduló emlékére (ennek köszönhető egyébként a 896-os egzakt dátum, melyet máig tanítanak a történelemkönyvek), így a millennium szellemiségében turulszobrokat építettek: Dévényben, az ország nyugati kapujában, Nyitrán, mely püspökségi központ, egyben pedig az északi kapu, Munkácson, ahol Anonymus szerint Árpád vezér is megpihent, Brassóban, az ország délkeleti kapujában, Pannonhalmán, az első bencés apátság színhelyén, amely kereszténység felvételének egyik jelképe. A zimonyi szobor áttekint Nándorfehérvárra, Hunyadi és Kinizsi által védett falakra, ezzel megteremtve a negyedik, déli kaput is, míg a pusztaszeri szobor az első magyar országgyűlésre emlékeztet, melyet Árpád hívott össze. A kapuknál elhelyezett szobrok az ország integritását jelképezték, illetve annak védelmét az idegen népekkel szemben. Jelenleg Magyarországon nagyjából 195 turult ábrázoló szobor áll, ebből a legnagyobb és legismertebb a tatabányai, melynek szárnyának fesztávolsága majdnem tizenöt méteres. Határokon kívül legalább további hatvanféle olyan szobor áll, mely turult ábrázol, több délvidéki, felvidéki, erdélyi és egy burgenlandi szobor. Volt olyan turulszobor, melyet a kommunisták beolvasztottak, s a készülő vörös csillagok alapanyagául szolgált, de van olyan szobor is, melynek szárnya törött (az 1944-es harcok emlékére).

Demszky érve tehát máris megbukott. Szerinte ugyanis e jelkép alatt ezrek haltak meg. A turul a magyarság összetartását, ezeréves múltját rögzíti anélkül, hogy bármiféle szegregációt, esetleges provokációt testesítene meg, így hiába a sok liberális óbégatás, a több mint kétszáz Kárpát-medencei turulszobor ezekről tesz megdönthetetlen tanúbizonyságot. Ezek után pedig már csak ismét liberális elvetemültségről van szó, a tudatlanság netovábbjáról. Az pedig végképp elkeserítő, hogy egyesek mekkora közönnyel és ellenvetéssel fordulnak a turul ellen, mintha az valami szembeköpendő fasiszta szimbólum volna, amelyet jobb lenne a föld színéről is elterelni. Bejött a Magyar Bálint-féle oktatáspolitika, lehetőleg senki ne tudjon semmit semmiről, de legfőképp a hazájáról ne. Irtózom ettől az egész bandától, az egész álszenteskedő, képmutató, talleyrandi finomkodástól. Gusztustalan, hogy már minden olyan jelképet eltipornának, amely történelmi jelentőséggel bír. Fasiszta volna az a jelkép, amely a Nemzetbiztonsági Hivatal címerét is díszíti az Árpád-sávokkal? Antiszemitizmus volna egy olyan jelkép, amely az ötvenforintos hátulján is látható? Nem beszélve arról, hogy a XII. kerületi turulszobor milyen szép. Pedig én nem rajongom az újonnan telepített közterületi szobrokért, mert sokszor belerondítanak a városképbe, de ez a szobor egyáltalán nem ilyen. Ugyanakkor mégis, egy a város szépségét megőrző rendelettel jogászkodnak, az építési engedély körül viták folynak, de ez mind csak buta és parttalan üvöltözés. A turul nem rondít bele a városképbe, nem sérti senkinek sem az érdekeit, sőt, ami a jog szempontjából a legfontosabb, nem is okozott kárt. Ilyen döntést csak akkor hoznak, ha a közérdeket ér valamiféle durva sérelem. Innentől kezdve pedig a lehető legsúlyosabb dolog elbontásra ítélni egy olyan közterületi szobrot, amely csak politikai csatározások színhelye, semmiféle anyagi vonzattal nem jár.

Persze ne feledkezzünk meg a jobboldal sztárjairól, tudjuk kikről van szó, Tomcatről és bandájáról. Mostanság Tomcat eléggé kevés helyen szerepel pozitíve, és relatíve elég ritkán áll a jó oldalon, de ez most azon kivételes alkalmak egyike, amikor helyes az érvelése. Csak sajnos a megoldása buta, nyílt provokáció, gödröt ásó struccpolitika, ami nem figyel senkire és semmire. Az élőlánc volt a lehető legbutább és legrosszabb húzás a részükről, hiszen jelenlétük nyíltan egy esetleges, Tomcattől megszokott politikai jellegű performanszok lehetőségét hordozza magában. És ez tovább hergeli a szélsőséges és bosszúéhes “liberális” médiát is, akik már csak Tomcat érkezésére vártak, hogy még nagyobb lehessen a botrány, hogy saját igazukat bizonyítsák. Tekintve, hogy az SZDSZ-nek külön weboldala van a turul ellen, úgy vélem a turul maradni fog a helyén - legalábbis egy darabig. Mert mind az SZDSZ-nek, mint az MSZP-nek, de legfőképp Gyurcsány Ferencnek annyi szüksége van a balhéra, mint egy falat kenyérre. Mivel a gazdaság óriási szarban, az ország pedig egyre nagyobb szakadékban van, az egyetlen lehetőség a problémák elhessegetésére egy újabb probléma duzzasztása, egész pontosan a náciveszély lebegtetése. Ezzel az ürüggyel meg szépen vissza lehet állítani a megtört koalíciót, és lehet felszólítani a jobboldal prominenseit az elhatárolódásra, amin meg majd jót csámcsoghatnak a klubrádióban. Mindig lesznek olyan dolgok, amelyek egyes csoportok számára bántóak, vagy idegesítőek lesznek, most ha nagyon demagóg volnék azt mondanám, tiltsuk be mindet?

Ahogy Demszky az egészet kezeli… nos, az pedig a másik vége. Ez az ember már számtalanszor bebizonyította, hogy buta és alkalmatlan. Nemcsak maoista volt, de annyi pálfordulatot megért már életében, hogy már számolni se bírom. Úgy kezelte az egészet, mint egy durcás hülyegyerek, aki nem hajlandó egy grammnyit se engedni a történetből, úgyhogy a helyzet megoldásaként szimplán csak berekesztette az ülést. Aztán persze meg is fenyegette szépen az ügyben felszólaló illetékes polgármestert, csak azért, mert más volt a véleménye, mint neki - azok után, hogy temérdek értelmes és kompromisszumos megoldás hangzott el az ügyben. Aztán kiselőadást tartott a második világháború alatt létező fasiszta csoportokról, akik a turult használták jelképükként. Ja, meg a trikolórt is használták, az nem fasisztoid? Komolyan mondom, ilyen buta embert rég láttam már. Ez az ember csak szimplán buta. Nagyon buta. És mégis húsz éve már ő a főpolgármester. Hát normális dolog ez?!

Szép kis ország.