l3v3e

Kora délelőtt nővéremmel közösen elindultunk vizsgázni az egyetemre; én egyetemes jogtörténetből, ő pedig büntetés-végrehajtásból, ráadásul írásban, amire nem árt, ha időre mész, mert bezárják az ajtókat és fújhatod a jegyedet, és ezzel együtt a vizsgalehetőségeidet is, mert sokkal macerásabb utólag vizsgát felvenni a megszerzett érdemjegy hiányában, hiszen ilyenkor nem jelent meget kapsz automatikusan, amely a vizsgaszabályzatok szerint érvénytelen, nem számít osztályzatnak. Így tehát felszálltunk a tömött HÉV-re, ahol jóval melegebb volt, mint amúgy a szabadban, szinte meg lehetett fulladni a hőségtől, vártuk is már, hogy mikor érünk a végállomásra, mert ott legalább a metróban hidegebb lesz.

Tímár utcánál aztán a HÉV nem akart elindulni. Kinyitotta az ajtókat, és közölte a vezető, hogy “néhány percre” a szerelvény a megállóban marad, szíves türelmünket kéri. Fél tízkor már a türelmem amúgyis a végét járta, ráadásul nem pár perc lett a történetből, hanem huszonöt, ami nem csak azért bosszantó, mert nem tudsz mit csinálni, hanem mert lemaradsz a vizsgádról, ami valljuk be, sokkal rosszabb az előbb említett okokból kifolyólag. Kinéztem az ablakon, láttam, hogy az utazóközönség fele már kint várakozik a megállóban, mert egy bácsi hirtelen rosszul lett. Rendben van, ez tényleg olyan ok, ami miatt meg kell állni, mert ha rosszul van valaki, az rosszul van, az ilyesmi ebben a hőségben végzetes is lehet, de a bácsi már ott álldogált (!!!) egy helyben, nem ült, már semmi baja nem volt, valószínűleg csak dehidratálódott, nem kapott elég levegőt, illetve ahogy egy másik utas mondta, hiába kért helyet a bácsi, nem kapott, pedig az ülőhelyeket többnyire fiatalok foglalták el, s így összeesett. Szomorúnak és bosszantónak tartom, hogy egyetlen fiatal sem vette észre magát és még kérésre sem adta át a helyét az öregúrnak, ugyanakkor azt is túlzásnak, felháborítónak gondolom, hogy a megállóban azért vártunk ennyit, mert nem jött meg a mentő. Miért kell egy egész HÉV szerelvénynek a mentőt várnia? Valaki ott maradhatott volna vele, hogy a többiek mehessenek vizsgára, munkára, akármire, mert ez így nem állapot. Mondanom se kell, hogy ez nem történt meg, tizenegyóra előtt nem sokkal mozdult meg a HÉV, akkor már tudtam, hogy az írásbelit elérni esélytelen. Nem csak hogy azért, mert messze van az egyetem, de azért is, mert még ha be is engednének, két esszét nem tudok megírni fele idő alatt. Nővérem időkerete másfél óra volt egy nyolc oldalas teszt megírására, így neki sem volt túlságosan megoldható a történet.

Mindenesetre eldöntöttük, hogy igazolást kérünk a Batthyány téren, a forgalmi irodában, mert ilyet szokás adni. Leszálltunk, bementünk, erre a forgalmis közölte, hogy nem ad, nem is adhat ilyen igazolást, mert már a BKV régóta nem ad ilyet, és majd - tessék megkapaszkodni - az egyetem felhívja a BKV-t, akik megerősítik nekik a késést. Tessék? Hüledeztem rendesen. Ez most komoly? Nem elég, hogy a BKV miatt, a tisztességes jogkövető, jegyet megvevő utazó elkésik a vizsgájáról, de még ilyen vis maior helyzetben arra sem képesek, hogy egy pecsételt igazolást adjanak a mulasztás fel nem róhatóságáról? Jogászi logikával teljesen ellentétes az ilyesmi, még ha el is fogadják a két szép szememre a mulasztás okát, a fel nem róhatóságot nekem elviekben igazolnom kell, ugyanis ilyenkor nem megjelentet kapok a neptunba, amely mellett nem tudok felvenni, semmilyen további vizsgát abból a tárgyból! Mindeközben a BKV most emeli a jegy- és bérletárakat, ritkítja a menetrendet, miattuk késem el, borul a vizsgabeosztásom (ami lássuk be, az egyik legbosszantóbb), s ennek tetejében magasról szarnak arra, hogy nekem ezzel mennyi galibát és kellemetlenséget okoznak. Hol van itt a fizető utas előnye? Hol van a fogyasztók védelme? Megmondjam? Sehol. Le vagy te szarva, magasról.

A batyin egyébként egyetlen ATM sem volt üzemképes, mindegyik azzal a szöveggel küldött el, hogy a szolgáltatás ideiglenesen nem elérhető. Fent a melegben beleléptem egy kurva nagy rágóba, ami persze már megolvadt a melegben, így kaparhattam le a gennyet a cipőmről, mert egyes bunkó paraszt embereket nem tanítottak meg arra, hogy a hugyát-szarát, rágóját, cigarettáját, üres üvegét, egyéb hulladékát ne a földre dobja, mert otthon se csinálná ugyanezt.

Halkan megjegyzem, hogy az egész Kálvin tér fel van túrva, az Egyetem térre nem lehet bejutni, ugyanis nincs rendes gyalogosforgalom, ezért hátulról kell megközelíteni, azon az úton, ahol fel van túrva a beton, száll a por, és lépten nyomon munkások és gépek dolgoznak előtted. Hihetetlen, hogy ez a városvezetés arra a minimális dologra nem képes, hogy legalább a gyalogosok helyzetét megkönnyítse.

El vagyok keseredve azon, ami ebben az országban van.

update: tanszéken azt mondják vegyem fel 16-ára. Akkor még tengernyi hely van. Igen ám, de én akkor vizsgázom Római jogból. Ráadásul ez a keddi időpont szóbeli. Nem kell mondanom, mennyire őrült az, aki EÁJT-ból megmerészeli a szóbelit… Nesze semmi, fogd meg jól.

Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban. - /Kurt Vonnegut/

Túl vagyok életem első egyetemi zárthelyijén, Római jogból, és annyira nem is volt nehéz, mint amennyire gondoltam. Persze most néhányan biztosan felhördültek, hogy én miért csak november elején írom az első zéhámat, de az igazság az, hogy itt a jogon maximum csak a gyakorlati órákon divatos a minden héten írunk valamiből szisztéma, egyébként a diákok jobban szeretnek szívni félévkor. Ugye ismerős a vicc, hogy miért jó az egyetemistáknak? Mert Mikulás és Szilveszter között mindössze kettőt kell aludni. Maga a dolgozat egyébként nem volt olyan nehéz, a történeti részt és az eljárásjogot kérte számon, némi teszt, némi kifejtés, rövidke volt, egy talán csak az lehet a gond, hogyha egy kicsikét felületes, vagy kapkodós voltam, de ennyi fért bele ebbe a rövid időbe, úgyhogy remélem gond nem lesz, meg hát ez úgyis csak gyakorlat, maximum annyiban érint, hogy megfelelt, vagy jól megfelelt eredménnyel zárom-e a félévet (remélhetőleg az elégtelen az nem jön szóba), a vizsga ígyis-úgyis hátravan. Úgyhogy most egy picit élvezem a semmittevést, bár nem sokáig, mert ha jól számolom, akkor innét nem sok időm lesz henyélni, nem egészen két múlva ismét zárthelyi lesz, csak akkor évfolyamszinten, s erről még a felsősök se tudnak sokat mondani, mivel először lesz ilyen hosszú idők óta, csak hogy ehhez már hozzácsappan a személyi és családjog is, és talán már a dologi jog eleje is, én meg most így az írás közben jövök rá, hogy ezek szerint megint tanulhatok egész héten, mert ez az évfolyamszintű dolgozat igencsak előttem áll… és akkor még nem is mondtam, hogy december 15-től vizsgaidőszak van, én meg úgy tervezem, hogy a Rómát és legalább egy jogtörit letudok karácsony előtt. A hangsúly a tervezésen van, nem szívesen vizsgáznék még nyolc tárgyból januárban, akkorra a jogfogalmak (~Jogi alaptan), a közgáz, egyetemes jogtörténet maradna. Meglátjuk, hogyan jön mindez össze.

Az evolúció felőlem elmehet a pokolba. Hatalmas tévedés vagyunk. Egyetlen évszázadnyi közlekedési őrjöngéssel halálos sebet ejtettünk ezen a kedves, életadó bolygón - az egyetlenen az egész Tejúton. A kormány hadat visel a drogok ellen, nem igaz? Akkor menjen neki a kőolajnak is. Beszéljen arról, milyen káros a kőolaj bódulata! Ez aztán a káros bódulat! Ha tankolunk egy keveset az autónkba, akár száz mérföldet is megtehetünk óránként, elüthetjük a szomszéd kutyáját, és cafatokra téphetjük a légkört. Hé, amíg nem lehetünk mások, mint Homo sapiensek, addig mit ugrálunk? Francba az egész szarsággal. Van valakinek egy atombombája? Kinek nincs manapság atombombája? - /Kurt Vonnegut/

Hogy telt a hetem? Érdekes volt. Halmozottan érdekes volt. És akkor még mindig nem tudtam kifejezni a súlyát, amolyan összevisszaság a köbön. Válaszok helyett csak újabb kérdések érkeztek, amolyan megfejtetlen bűnügy, aminek a puzzle-jait soha a büdös életben nem fogom tudni összerakni. Mondhatnám, hogy nagyon érdekel, de inkább azt mondom, hogy baromira unom, és igazából nincs is rá nagyon megoldás, se megfejtés, mert ha valami, akkor az hiányzik a történetből. A jövőt sem tudom dekódolni, nem láthatom előre, őszintén szólva nem is rajtam múlik, és asszem nem leforrázottnak, hanem egy nagy hülyének érzem magamat; sikerült belecsapni a lecsóba, és nemcsak megégettem magamat, de a kaja is még ehetetlenebbé vált (pedig újabban szeretem a lecsót). Nem szeretem az önsajnálatot, ez a poszt se arról szól, mindössze a bizonytalanságot és az érdektelenséget utálom, mindkettő fel tud húzni valahogy, pláne ha e kettőnek kombinációjáról van szó… senkit nem vádolok sehogyan, ez a poszt sem szól semmiről, már megint csak a gondolataim kalandoztak el jó messzire.

A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű. Legtöbb mai ember csak azt a felületet látja belőled, amelyet az ő kedvtelései és igényei felé mutatsz; nem nézi, hogy bensőd milyen; a nő aszerint ítél rólad, hogy szórakoztatod-e, hevíted-e, a férfi pedig aszerint, hogy miként illeszkedsz az ő elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe. A jót összecseréli a vonzóval, csábítóval; nem csoda, ha a magánéletben is, közéletben is többnyire kalandorok vezetik. Örökös a csalódása és kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások gonoszságát, néha még saját ostobaságát is; csak éppen arra nem gondol, hogy embertársait ne az ő igényein keresztül nézze, hanem önmagukban. - /Weöres Sándor/

Read more »

Mozi- és filmkedvelőként, de hajdani képregényrajongóként is nagyon vártam már az újjáélesztett Batman-filmet a vásznakra, még 2005-ben. A Joel Schumacher által elfuserált Batman mozikhoz azonban sokáig nem is mertek nyúlni, féltek, hogy még nagyobb kritikai bukást okozna, ha valamilyen, az utóbbi két filmhez hasonló, komolytalan filmet készítenének belőle, így érthetően, elég sokáig nem is erőltették a folytatásokat, amivel én magam is egyetértettem. Amikor felröppent a hír, jön az új Batman mozi, úgy voltam vele, akár jó is kisülhet belőle, bár maga az ötlet nem tetszett, hogy újraindítják a franchise-t (van erre jobb magyar szó…?), így az egész sztori indulhatott az elejéről egy nagy reboot után (ismét csak keresem a szavakat). Amikor megtudtam, hogy a Mementót is jegyző Christopher Nolan kezébe került a direktálás lehetősége, minden kétségem eloszlott: rajongója vagyok a szerzői filmeknek.

Read more »

Nos, tegnap voltunk Balatonaligán, ahol nemcsak, hogy gyönyörű volt az idő, de kellőképpen szeles is ahhoz - hogy számomra valami teljesen új dolgot - a vitorlázást is kipróbálhassam. Soha életemben nem vitorláztam, még csak szörfölni se szörföltem, úgyhogy eléggé újszerű élmény volt ez számomra. Alig egy nappal a Kék szalag verseny után pedig egészen aktuálisnak éreztem a dolgot. De hogy miért is voltam én Balatonon vasárnap délután?

Read more »